Bejelentés



öngyújtó.5mp.eu
Mike öngyújtó gyűjteménye

MENÜ

Ingyenes Angol online nyelvtanfolyam kezdőknek és újrakezdőknek. Ráadásul most megkapod ajándékba A Hatékony Angol Tanulás Titkai tanulmányom.









Az öngyújtók története Az első öngyújtó megalkotója Johann Wolfgang Döbereiner (1780-1849) volt. Döbereiner egy kocsis gyereke volt. Patikusként próbálkozott, de ehhez sem volt pénze, a napóleoni háborúk pedig tönkretették rokonai textilfestő és fehérítő üzemét, ahol dolgozott. Élete mélypontján, 1810-ben hívták meg a Jénai Egyetemre, ismerve kémiai publikációit, noha még érettségije sem volt! 1810. november 10-én doktorált, méghozzá úgy, hogy az eljárás költségeit is csak később, részletekben tudta kifizetni. Különösen nagyra értékelhetjük ezért, hogy Döbereiner nem kért szabadalmat találmányára, amit a következőképpen indokolt: „Jobban szeretem a tudományt, mint a pénzt és boldoggá tesz, hogy felfedezésemet sokan hasznosítják.” 1823. július 27-én platinakomplexekbol nagy felületű porított platinát állított elo, amely fölé levego jelenlétében hidrogéngázt vezetett. Azt észlelte, hogy szobahőmérsékleten, sot akár -10 oC-on is tíz perc után az összes hidrogénből az oxigénnel reagálva víz keletkezett. Ha pedig tiszta oxigént használt levego helyett, a reakció olyan heves volt, hogy a szúrópapír, amire a platinát tette, elszenesedett. Augusztus 3-án Döbereiner a platinaszivacstól 4 cm-re lévő fúvókából engedett a fém felé hidrogént, amely közben levegővel keveredett. Azt látta, hogy a platina először vörösen, majd fehéren izzik, és begyújtja a hidrogént. Döbereiner azonnal hasznosította felfedezését, nevezetesen öngyújtó készüléket szerkesztett. Ez hidrogénfejlesztő berendezésből állt (cink és kénsav), amelyből a fejlődő gáz egy kis csövön át a külso részén lévő platinaszivacshoz jutott, ahol meggyulladt. 1828-ra már 20 000 ilyen gyújtót használtak Németföldön és Angliában, a köznyelvben gyakran Döbereiner lámpának hívták. Gyönyörűen díszítették is őket, melyek a biedermeier lakások tipikus tárgyaivá váltak. Hátrányuk különösen nagy méretük és robbanásveszélyességük volt. Noha még az 1910-es években is használati és nem dísztárgyak voltak, a fokozatosan kifejlesztett gyufa lassan átvette a Döbereiner-féle gyújtó szerepét. 1903-ban Carl Auer von Welsbach szabadalmaztatása a Ferrocerium (amit a köznyelvben tévesen egyszerűen csak tűzkőnek neveztek el), ami súrlódás hatására szikrázott és ezáltal képes volt gyúlékony anyagok (benzin, gáz) begyújtására. Elkezdődött a modern öngyújtók korszaka. 1908-ra a tűzköves öngyújtó vált népszerűvé, mivel elég kicsi ahhoz, hogy elférjen egy zsebben. Tömegtermelése erre az időpontra datálható. Nyilvánvaló, hogy a tűzköves öngyújtó a költségek töredékéért volt előállítható a platinát tartalmazó elődjéhez viszonyítva. A platina ekkortól kezdve katalizátorként háttérbe szorult, és a tűzköves előtérbe került. Olyan cégek, mint a Ronson továbbfejlesztették Welsbach tűzkövét. 1910-ben a Ronson piacra dobta pisztoly alakú tűzköves gyújtóját a "Pist-o-liter"-t, majd 1913-ban kifejlesztette a "Wonderlite" névre keresztelt öngyújtóját, ami állandó stílust teremtett az akkori öngyújtók körében. Az 1. világháború alatt az öngyújtók gyártása és fejlesztése visszaesett, a harctéren a felvillanó láng fénye könnyen elárulhatta az ellenséges lövészeknek a katonák pozícióját, ezért gyakran használtak öngyújtó helyett izzó tárgyakat pl. fadarabot. A világháború után ujra fellendült az öngyújtók gyártása. 1932-ben George G. Blaisdell úgy döntött, hogy létre kell hozni egy olyan öngyújtót, amelyik esztétikus, megbízható és könnyen használható. Megszerezte a Cyklon nevű osztrák szélálló öngyújtó gyártási jogait, átalakította saját elképzelései szerint (téglatest forma és csuklópánttal kapcsolódó kupak), öngyújtóját Zippo néven szabadalmaztatta, majd 1933-ban megkezdte a gyártást. A Zippo-k megbízhatóságuk és szélállóságuk miatt hamar nagy népszerűségre tettek szert. Az 1930-as 40-es években egy áttörő újítás jelent meg, a bután gáz töltésű öngyújtó. Nehéz pontosan megmondani, hogy kié volt az ötlet, de a Ronson cég kezdte el elsőkén a bután gázos öngyújtók tömeggyártását. A gáz használatának több előnye is volt a benzinnel szemben: -lehetőség a láng erősségének szabályozására -nem kell kanócot cserélni -a butánnak nincs a benzinhez hasonló csípős szaga 1965-ben a svéd Match piacra dobta az első eldobható, műanyag öngyújtókat. Az eldobható öngyújtók olcsóságuk miatt igazi tömegcikké váltak, végül ez lett a legjobban fogyó öngyújtó típus a világon. (Ma a Match vezető öngyújtó márkája a Cricket, több mint 300 millió Cricket öngyújtót adnak el évente, több mint 140 országban.) 1973-ban a Société Bic is beindította eldobható öngyújtóinak gyártását. Hamarosan megjelentek a ma is használatos reklám öngyújtók.
Az 1980-as években jelentek meg az első piezo-elektromos öngyújtók. 1998-ban a Bic öngyújtóinál bevezetett egy gyermek-biztonsági elemet, egy fém pajzsot a tűzköves kerék felett. Manapság már az öngyújtók nemcsak tömegcikkek, az olcsó eldobható reklám öngyújtók mellett nagyon népszerűek a különböző formájú és stílusú, a villogó vagy világító LED-es és a csipogó, zenélő valamint a különböző dolgokkal (pl. elemlámpa, zsebkés, sörnyitó stb.) kombinált többfunkciós divat és asztali öngyújtók. A hagyományos lánggal rendelkezők mellett kaphatóak szúrólángos vihargyújtók is. Az újabb típusú öngyújtók mellett azonban töretlen népszerűségnek örvendenek a mai napig a régi időket idéző retro öngyújtók!










Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!